A szovjet csapatok ellen elkövetett szabotázs, kémkedés vádjával 10 évi deportálásra ítélték, kiskorúsága mentette meg a halálbüntetéstől. Különböző Gulag-táborok szörnyűségét, erős lelki-testi erejének köszönhetően életben hagyhatta maga mögött. Sztálin halála után, 1953-ban szabadult és, mint olasz állampolgár Olaszországba került. 1954-ben érkezett Svédországba, ahol egyesülhetett testvérével, Teddyvel. A megpróbáltatások megerősítették a demokráciába vetett hitében. Idejének, erejének java részét a kommunista terror borzalmainak ismertetésére fordította. Iskolákban, gimnáziumokban, egyetemeken, munkahelyeken élő szóban ismertette a személyes és sorstársai tapasztalatát. Két könyvben örökítette meg a Gulagban átélt éveit.“Enöverlevaresdagbok”, valamint ”I Stalinsvåld, fånge 794 berättar”. Szomorúságára a könyvek nem jelentek meg Magyarországon.92-éves koráig a stockholmi Magyar Ház és a Katolikus Kör aktív látogatója volt. Hallhattuk Szibériában és Svédországban írt verseit a megpróbáltatásokról és a jobb jövőben vetett bizalmáról. Röviddel 95 éves születésnapja előtt távozott tőlünk.

Nyugodj békében Ferkó!​

Barátai nevében Fónyad Péter és Radványi Imre